Péntek este van, moziba indulunk. A doki is rabolintott, hogy most mar inkabb mozogjak, mert a baba igy szépen lemegy a szulocsatornaba. A mozi széke igy terhesen nagyon kényelmetlen tud lenni! Kivalasztunk egy filmet, ami nem olyan vészesen hosszu, kb 1,5 ora. A legujabb filmje Cameron Diaznak...fogalmam sincs, hogy mi a cime....
Masnap reggel 9 korul ébredve, érzem, hogy most mar itt az ideje a kétbetüs kitérore, mert mindjart szétfeszülök. Igen am, de a feszulo érzés nem mulik azutan sem, hogy forro kad vizbe ulök, ugy ahogy a szuléselokésziton mondtak.
Mar dél felé kozeledik az ora mutatoja, és a fajasaim egyre eröteljesebbek és egyre intenzivebbek. Felébresztem Guillaume-ot, mert eléggé nehezemre esik elviselni a szenvedést. Ö méri a fajasok között eltelt idöt, de nincs türelmünk! Felhivom a baratnöm, " Timi, mit tegyek?" "Hivd a szülészetet!"
Ok, Guillaume hivja, mert én mar nem birok a fajasok miatt még egy szot sem kinyögni. Csak jajgatok, meg szuszogok az orrom alatt...
"A feleségemnek fajasai vannak, mit tegyünk?" -aggodva Guillaume
"Vegyen be 2 db spazfont, és ha nem mulik a fajas 1 ora mulva jöjjenek be!"
A fajas nem mulik, söt egyre nehezebben türöm! Jaaaaaaaaajjj, de faj!Ezt nem gondoltam!!
Csak azt mondogatom magamban, hogy "Istenem!"
Be a kocsiba, irany a korhaz! De nem egy kellemes a kocsiban szenvedni. Guillaume kivag egy motoros elé, az meg anyaz! Aztan a férjem mutogatja a fajdalomtol eltorzult fejem, meg a hasam, igy a pasas gyorsan bocsanatot mutat a kezével és elmegy...ah, neki ennyi, de nekem meg csak most kezdodik!!!!!
Be a korhazba, persze férjem még nem tartott föprobat és azt se tudja, hol a parkolo. Nyilvanvalo, hogy eltévedunk és még egy kört teszünk...aztan feladja, és kipakol a bejarati ajto elott.
Mi??? Hogy uljek le a varoba????De én ezt nem fogom igy elviselni! Téptem a hajam, konnyek szoknek a szemembe...a mellettem ülö kismama férje csak ugy bamul ram, de ez most a legkevésbbé sem érdekel! Guillaume gyorsan elment a papirdolgokat elintézni.
Kijönnek értem, és bevezényelnek egy "elökészitö" szobaba. Ott egy oran at hagynak szenvedni, igy kénytelen vagyok a szenvedésem tovabb adni a férjemnek, taposom a labat és szoritom a nyakat, ha jön egy fajas.
Végül egy szülésznö megvizsgal s megallapitja, hogy szülni fogunk. Ekkorra mar 4 ujjnyira tagultam ki. Feladnak ram egy korhazi haloinget, be a szülöszobaba, és varunk...de mire?????? Hat ez mar ugy faj!! Nem tudok pihenni sem! Es még egy teljes oran keresztül hagynak szenvedni. Aztan jön egy apolonö és bekoti az infuziot, utana pedig egy aneszteziologus, aki az epiduralis érzéstelenitot szurja be...ha be tudna, mert minden masodpercben fajasok miatt szenvedek és ez meggatolja öt a munkajaban. Nagy nehezen eröt veszek! Hat begörbit, nem mozdul! Jujjjj, ja, hogy ez még csak a lidokain??
Nem banom, csak muljon mar el ez a fajdalom!
"10 perc mulva mar hatni fog!"
Kb 16 ora körül jarunk és még csak most pihenek meg reggel ota....Uffff, mennyire megkönnyebbültem, hogy mar nem érzem a fajdalmat! Innentöl kezdve mar csak varni kell, hogy még jobban kitaguljak! Most tartok a 6 cm-nél. Guillaume folyamatosan mellettem van. Latom, hogy szinte mindent megtenne értem, csak hogy enyhitse a fajdalmam. Kiszolgal almalével, beszél hozzam, puszilgat.
Megrepesztik a magzatburkot, hatha felgyorsulnak az események. Több oxitocint adnak, hogy jobban taguljak, mert a baba mar eléggé el van faradva odabenn.
20 ora körül mar kitagultam 10 ujjnyira, de varni kellett, hogy a baba lemozduljon a szülöcsatornaba, mert tulsagosan magasan volt!
22 ora, amikor elkezdtek beöltözni, én meg halalra izgultam magam! Vajon képes leszek-e kitolni egy gyereket a pocakombol? Vajon mennyi ideig fog tartani?
"Na, anyuka! Most megmutatom, hogy kell lélegezni, és aztan elkezdjük! Itt fogja meg és nyomjon erösen, hosszan, amennyire csak tud!!"
Egy kettö harom!!! Mély lélegzetvétel! Es most!!
Nem akart a baba beallni a helyére. Igy orvost hivnak, aki fogoval szedi ki Davidot! Ez nem volt egy kellemes érzés annak ellenére, hogy a fajasokat nem érzetem, ezt viszont igen!
22 ora 38 perc
A babat a hasamra helyezik, én meg bögök mint egy hülye! Minden megszünt körülöttem!
Hirtelen el is viszik, APGAR 10.
A frissen sült apuka kiséri fiat szorgalmasan. Ahogy vissza ér hozzam, mar tudtam, hogy baj van! David a szulés kozben pneumotoraxot kapott. (levegö a tüdö és a mellhartya között, ha jol emlékszem még a tanulmanyaimbol)
Es? Mi lesz? De jol van?
Betolnak hozzam egy kis kék testecskét inkubatorban. Az arcocskajan latszik a szenvedés. Ez nekem is szenvedés igy! Hogyan tudnék rajta segiteni? Had oleljem magamhoz, védeni és ovni akarom, mint ezelött, de nem lehet elviszik tölem!
Kapok késöbb 2 fotot rola, amin csak megint sirva fakadok, mert a kezén, laban infuziok, csövek lognak! Guillaume 4 orakor megy haza, ingazik koztem és David kozott. Lathatoan ot is megviselte ez a helyzet! Nagyon aggodunk!
Engem probalnak felultetni, de elszédulok, ...igy kevés esélyem marad arra, hogy ma lassam még Davidot! Elvisznek egy szobaba, és a képpel a kezemben merulok alomba...