Ma délutan 1 orara volt idöpontunk egy korhazban, ahol az RMI-t csinaltak. (Ez a vizsgalat a cisztak miatt volt szükséges.) David ébredés utan szopizott egy kicsit és utnak indultunk. A korhaz nem volt messze, busszal mentünk. Mikor oda értünk az asszisztens konkrétan kijelentette, hogy ez a vizsgalat szenvedés lesz a kicsinek, de nem fajdalmas!
Elmagyarazta, hogy lekötözi a babat, azért, hogy ne mocorogjon. A vizsgalat kb 20 perc, ha minden jol megy. Levetköztettem a Dragamat és egy keskeny lécre kellett fektetnem, ahol a nö jol becsavarta egy gézhez hasonlo anyaggal. A kis karjait a testéhez szoritotta, és a fejét is jol hozzarögzitette a léchez ugy, hogy a fülénél volt egy-egy szivacs. A kis fülecskéjére pedig zajvédöt ragasztott. Ugy nézett ki David, mint egy kis egyiptomi mumia. A bugyolalas kozben egyszer ébredt fel, és keservesen sirt, de a szajaba dugtam a cumikajat és megpuszilgattam a homlokat, igy megnyugodott.
Hat a latvanytol bögtem... nem hittem volna, hogy ennyire érzékeny leszek anyaként. Most minden ami neki faj, az nekem is. Ha sir, vagy rossz a kedve nekem is...
A lécet a gyerekkel együtt a kezembe nyomtak, és ugy ringattam mig vartunk egy picit. Aztan betoltak a gépbe és szerencsére aludt végig, csak egyszer nyitotta kis a kis szemét. En mindvégig ott voltam mellette és fogtam a picurka labat.
Vizsgalat utan a doktornö odajött és elmagyarazta, hogy a cisztak mérete nem valtozott; a környékén nem latszik semmi abnormalitas. Valoszinüleg folyamatosan megfigyelik majd.
Jövö7 kedden megyünk vissza a korhazba, ahol David feküdt.