Ujra Parizsban!
Jo volt a csaladommal és a barataimmal lenni. Soha nem voltunk egyedül, mert minden délelött ott volt anyu, déltutan pedig a baratok és a csalad többi tagja. A 3 hét nagyon gyorsan elrepült. David mire megszokta, mar jöttünk is vissza.
No, de ahoz, hogy ne érezzem nyugodtan magam, az elsö héten rögtön beteg lettem. Szerencsére a kicsi nem kapta el tölem. De a két testvérem sajnos igen, ami azzal jart, hogy Davidhoz nem mehettek közel.
Rengeteg ajandékot kaptunk, és itt szeretném megköszönni mindenkinek a kedvességét!!!David nagyra értékeli az összes jatékot, én pedig a ruhakat, amikben a fiam olyan helyes ;-)!
A repülés nem olyan egyszerü egy babaval. Ugyan is kézben kell tartani a gyereket a repülön, ami elég faraszto mind a babanak, mind a mamanak. Nekem szerencsém volt, mert oda is meg vissza is kaptunk 2 ülöhelyet, igy kényelmesen elvoltunk! David jol viselte az utazast, csak kb fél orat volt nyüszis mind a két repülésnél.
David nagyon megörült az apjanak, féltem, hogy majd nem ismeri fel, de pont ellenkezöleg! Nagyon mosolygott ra, és lattam a szemében a boldogsagot!
Itthon kis meglepetéssel vart minket a férjem! Lufikat ragasztott a plafonra amikre rairta, hogy "üdvözlöm Katus + David" !!! Nekem pedig a kedvenc viragom diszelgett a nappali vazajaban! :-)