A minap voltam latogatoba egy ismerösömnél, aki most szült. Kicsit meglepödtem, pedig nem kellett volna! Amikor megkérdeztem, hogy hogy megy a szoptatas azt valaszolta:
"Nem szoptatok, mert nincs kedvem! Sokmindenkitöl hallottam, hogy faj."
Tudom, ez itt nem okoz nagy problémat a nöknél, de mi van a csecsemökkel? Végül is az anya nem a sajat kedvéért kell, hogy szoptasson, hanem a csecsemönek szüksége van bizonyos ellenanyagokra, védelemre és nem utolso sorban a testi kontaktusra, amit csak a szoptatassal lehet kielégiteni. Bar nem az haborit fel, hogy nem szoptat, mert vannak olyan mamak, akik tényleg képtelenek szoptatni a kisbabajukat. De ebben az esetben, miért nem mennek el egy anyatejgyüjtöbe és veszik onnan a baba szamara mégis csak potolhatatlan anyatejet?
Sokaig nem értettem, amikor terhes voltam miért kérdezi mindenki, hogy:
"Szoptatni fogsz?"
Megdöbbentö, de ez itt kérdés! Nyugat Europaban vagyok, ahol a kismamak felteszik önmaguknak a kérdést!
Igaz, a korhazi tartozkodasunk idején egy napra abba kellett hagynom a szoptatast, mert valami bacit talaltak a tejemben a masik korhazban, ahol David fekudt. De én nagyon szenvedtem és sokat sirtam, mert hallani olyat is, hogy a cumisüveg utan a baba nem fogadja mar el a mellet. Nem voltam képes elfogadni, hogy a fiamnak valami összetakolt folyadékot kell meginnia az anyatejem helyett, ami a vécében landolt...
Itt az anyaink idejében nem volt "divat" a szoptatas. Az anyosom mesélte, hogy neki az orvosa javasolta, hogy ne szoptasson! Igy a férjem nem szivott magaba soha anyatejet...(megjegyzem elég beteges is szegénykém)! Szamomra ez olyan egyértélmü és természetes, hogy soha meg nem fordult a fejemben az ellenkezöje. Hiszen ez olyan pillanat, ami a cumisüveggel nem potolhato! A baba és mama méhen belüli szoros kapcsolata folytatodik a születés utan is a szoptatassal.
En, ha eljön a szoptatas ideje, altalaban felre vonulok, hogy ezeket a perceket csak ketten töltsük el a fiammal. De öszintén mondom, hogy soha nem felejtem el azt, amikor tele pocakkal ramnéz a kis angyal szemeivel és gügyög nekem babanyelven valamit. Vagy amikor éjszaka a kis kezével gyürködi a ruhamat és tapogatja a cicket a kis puha kezeivel, majd szépen alomba szenderül.
Davidot minimum a 6. honapig szoptatni fogom! Csak ajanlani tudom, hogy ha a kezdeti nehézségeket képes legyürni valaki, akkor sok sok boldog percet tölthet el a kisbabajaval szoptatas közben!
"Nem szoptatok, mert nincs kedvem! Sokmindenkitöl hallottam, hogy faj."
Tudom, ez itt nem okoz nagy problémat a nöknél, de mi van a csecsemökkel? Végül is az anya nem a sajat kedvéért kell, hogy szoptasson, hanem a csecsemönek szüksége van bizonyos ellenanyagokra, védelemre és nem utolso sorban a testi kontaktusra, amit csak a szoptatassal lehet kielégiteni. Bar nem az haborit fel, hogy nem szoptat, mert vannak olyan mamak, akik tényleg képtelenek szoptatni a kisbabajukat. De ebben az esetben, miért nem mennek el egy anyatejgyüjtöbe és veszik onnan a baba szamara mégis csak potolhatatlan anyatejet?
Sokaig nem értettem, amikor terhes voltam miért kérdezi mindenki, hogy:
"Szoptatni fogsz?"
Megdöbbentö, de ez itt kérdés! Nyugat Europaban vagyok, ahol a kismamak felteszik önmaguknak a kérdést!
Igaz, a korhazi tartozkodasunk idején egy napra abba kellett hagynom a szoptatast, mert valami bacit talaltak a tejemben a masik korhazban, ahol David fekudt. De én nagyon szenvedtem és sokat sirtam, mert hallani olyat is, hogy a cumisüveg utan a baba nem fogadja mar el a mellet. Nem voltam képes elfogadni, hogy a fiamnak valami összetakolt folyadékot kell meginnia az anyatejem helyett, ami a vécében landolt...
Itt az anyaink idejében nem volt "divat" a szoptatas. Az anyosom mesélte, hogy neki az orvosa javasolta, hogy ne szoptasson! Igy a férjem nem szivott magaba soha anyatejet...(megjegyzem elég beteges is szegénykém)! Szamomra ez olyan egyértélmü és természetes, hogy soha meg nem fordult a fejemben az ellenkezöje. Hiszen ez olyan pillanat, ami a cumisüveggel nem potolhato! A baba és mama méhen belüli szoros kapcsolata folytatodik a születés utan is a szoptatassal.
En, ha eljön a szoptatas ideje, altalaban felre vonulok, hogy ezeket a perceket csak ketten töltsük el a fiammal. De öszintén mondom, hogy soha nem felejtem el azt, amikor tele pocakkal ramnéz a kis angyal szemeivel és gügyög nekem babanyelven valamit. Vagy amikor éjszaka a kis kezével gyürködi a ruhamat és tapogatja a cicket a kis puha kezeivel, majd szépen alomba szenderül.
Davidot minimum a 6. honapig szoptatni fogom! Csak ajanlani tudom, hogy ha a kezdeti nehézségeket képes legyürni valaki, akkor sok sok boldog percet tölthet el a kisbabajaval szoptatas közben!