Aprilis 4-én voltunk ujra vizsgalaton a cisztakkal kapcsolatban. Elötte valo este alig aludtam, mivel tudtam, hogy nagy nap var rank masnap! Az elsö nagy megprobaltatas az volt, hogy 5 orakor ehetett utoljara David. Ez pont jol is jött ki, mivel altalaban ebben az idöben cicizik. 8.30-ra kellett a korhazba menni, mi mar ott voltunk kicsit elöbb. A férjem el is ment dolgozni, miutan minket betessékeltek egy szobaba, ahol levetköztettem Davidot, leraktam a cuccunkat majd jött egy beteghordo, hozott egy racsos babaagyat. Felraktam ra Davidot és vartunk. Késöbb visszajött a beteghordo, elkisért minket az RMI-re. Nem kevesebb mint egy oran at vartam Daviddal a folyoson, ö persze ruha nélkül, egy szal vékony valamiben az altatas miatt. Még jo, hogy vittem magammal a puloverem és avval tekertem körbe. Egyébként is nagy volt a huzat... Izgultam nagyon, David még egyenlöre jol birta a kiképzést. Vele voltam mindvégig mig altattak. A kezemben volt, mig felraktak ra az EKG pamacsokat, aztan amikor lefektettem a vizsgalo asztalra, énekeltem neki a fülébe, hogy érezze biztonsagban van. Es szép lassan elernyedt a kis teste, becsukta a szemét, engem kitessékeltek....borzaszto....! Sirtam! Egész vegig, mig odakinn voltam! Mar maga a gondolat, hogy mesterségesen alszik, és mi van ha baj lesz, nem ébred föl soha....nagyon nehéz volt, percekig nem tudtam masra gondolni, föleg még a szivhangjat folyamatosan hallottam! Egy oran keresztül volt igy, aztan betoltak a vizsgalatra, ami 20 perc volt csak. Fel-ala jarkaltam mikor kijött valaki és mondta, hogy mindjart kitoljak Davidot. Kinyilt az ajto, és lattam, hogy jönnek, a racsos agyban a kisfiam, akinek a szajan tartottak egy maszkot, egy masik férfi meg tolta az agyat....én meg bövge fogtam a kezét és takargattam a kis tesét. De végre ujra velem volt!
Felmentünk egy nagy nyitott helységbe, ahol az egész korhaz altatott betegei ébrednek...David mikor felébredt nagyon sirt, mondtam, hogy éhes és a cici talan megnyugtatna, majd adtak neki cukros vizet, amitöl mégjobban üvölteni kezdett. Szegénykém még nem nyiotta ki a szemét, csak nyeklett-nyuklott a kezeim között, alig birtam tartani. Probaltam sétalni vele, de hiaba... a doki majd par perccel késöbb azt mondta, nyugodtan adjak neki cicit :-) végre!
Aztan szépen lassan megnyugodott, de még mindig nyöszörgött....nem sirt, hanem nyügös volt nagyon. Ez volt életem legnehezebb egy oraja, mert nem tudtam vele mit kezdeni, iszonyuan megviselte az altatas.
Miutan felébredt visszakisértek minket a szobaba, ahol a cuccaink voltak. Ott vartunk 12-töl fél haromig, hogy az eredményt megkapjuk és a doktornövel talalkozzunk. Na, ez sem volt kellemes idötöltés. Mivel David jol megzavarodott az altatas miatt, ebéd utan nem tudott aludni egy percet sem, de nagyon faradt volt. Hiaba kötöttem le mindenféle jatékkal, sétaval, nagyon nem tetszett neki a helyzet. A doki nem jött fel a szobaba, hanem nekunk kellett lemenni és ott is varni egy fél orat!! Mar nagyon ideges voltam...vajon mi történik David fejében? Van ciszta vagy nincs? Hat sajnos a hir nem volt kellemes, a cisztak még mindig ott olalkodnak és eszük agaban sincs felszivodni. Söt még mindig növekednek a fej körméretével.
A doki persze azt mondja, hogy az nem baj, hogy cisztak vannak, hanem az a baj, ha tul gyorsan növekednek. Kérdeztem, hogy mit jelent mindez tünetekben? Mert okés, hogy gyors, de én azt nem latom....Hat..ilyenkor figyelni kell, hogy furcsan viselkedik, vagy napokig hany, ok nélkül....hm...de nem kell ennyire idegeskedni anyuka!
Köszi!....Egyenlöre David szépen fejlödik és ezt az idegorvos is alatamasztotta.
A kovetkezo kontroll szeptemberben lesz, de akkor mar elég lesz egy szkenneres vizsgalat. Nem lesz altatas, meg ilyesmi....ennyi jo hir van legalabb!