Tudtam, hogy ma nehéz napunk lesz, de hogy ennyire! A nap végén mar az egész korhazbol elegem lett, következésképpen, oda többet nem megyünk. Az anyai szivem érzi, hogy valami nincs rendben...nem tetszik a hely...nem tudom elfogadni, nem bizom...
Este 7-re értünk haza, nagyon faradtan, kimerülten. Az idegsebész valaszolt a kérdéseinkre, aztan elmentünk az aneszteziologussal beszélni. Utana vérvételre mentünk. Az aeszteziologus tanacsara hallgatva nem a laborba mentünk, hanem egy kollegajahoz, mondvan, ott nem kell sorban allni és tuti, hogy jobban leveszi a vért, mint a laborban...hm, a valosagban pedig vartunk nem kevesebb, mint haromnegyed orat, iszonyuan tuzött a nap, ahol voltunk, David nyügös és mar nagyon faradt volt....raadasul nem engedték, hogy bemenjek vele a vérvételhez....2x szurtak meg. Lelkiismeretfurdalasom van, hogy miért engedtem ki a kezemböl....sirtam, de David örjöngött....nagyon sajnaltam!! Guillaume többször be akart menni hozza!Soha többé nem teszek ilyet! Elviszik, NEM! akkor nem kell a vérvétel!
Hogy mit mond az orvos? Operacio...miért? Mert eléggé sulyos a helyzet. Félö, hogy alapvetö funkciokat gatolni fog a ciszta a késöbbiekben, mint pl. a jaras, vagy akar a latas...
Azt mondja, hogy ez lehet akar egy tumor is...
A mütét technikai kimenetele pedig az lenne, hogy felvagjak a koponyajat fejtetötöl tarkoig....10 nap korhaz, egy honap felépülés...
Még több gond, a kezelöorvosa Davidnak odajött hozzank mig varakoztunk, csak ugy félvallrol megjegyezte, hogy enyhe kancsalsaga van a fiamnak...nos? csak igy? ja!
A nap következtetése, keresni kell egy komoly korhazat, egy komoly idegsebésszel...ezen vagyunk minden erönkkel.
Bevallom mindketten nagyon el vagyunk keseredve. Ha ranézek kicsi, eleven, okos, egészséges fiamra, alig hiszem, hogy barmi baja lenne. De mégis...
Napi pozitivum, azért mégis szerencse, hogy tudjuk ott a ciszta. Mi történt volna abban az esetben, ha tul késön vesszük észre....bele sem merek gondolni!
Öleljétek meg gyermekeiteket...vigyazzatok rajuk, szeressétek öket!!!