3 rémes ora következik...ezt senki ne élje at...amikor varakozol, és minden megfordul a fejedben...minden! Még az is, hogy mi van, ha elveszitem...
Elmentünk a korhazbol, egyébként sem tudtam volna maradni....
Késöbb gyorsan viharzunk vissza a korhazba. Epp felérünk az 5.re és mar mondjak, menjünk mert Davidot éppen most toltak ki a mütöböl. Ez mar egy jo jel...a mütét nem tartott a vartnal tovabb!
Odaérünk, beöltöztetjük egymast, néhany hülye viccel elütjük a kényszerü varakozassal teli masodperceket, amig mindent elrendeznek a fiunk körül. Egyszerre csak egy ember mehet be hozza...ki legyen az! Miért mindig én? Mert én szültem!!! Ami ö az vagyok én! Tehat én megyek be elöször...de igérem nem leszek benn sokaig, hogy TE is lasd! Jaj, közben hallom fesirni....a szivem megszakad....gyerünk mar! Miért ilyen csiga itt mindenki!!!
Ott vagyok mellette...nem engedem mar el magamtol!
Puszilom a fertötelnitö illatu testét, kezét, arcocskajat
.....alszik...az jo, legalabb nem érzékel ebböl a faraszto, fajdalmas percekböl semmit.
Egy orat töltünk igy, majd felmegyünk a 6.ra, ahol folyamatos megfigyelés alatt tartjak. Az apolonö kérdezi: "Van engedélye itt maradni éjszakara?" IGEN mondom én haratozottan, de fogalmam sincs miröl beszél....a lényeg, bolintott és azonnal behozott egy potagyat.....szerencsém van, mellette lehetek a legnezebb percekben is! Bevallom nem gondoltam, hogy ennyire nehézre sikeredik az elsö éjszakaja....sokat sirt, belegabalyodva a körülötte lévö zsinorokba. Ha felébredt probaltam ratenni cicre, hogy megnyugodjon, itt vagyok vele...
Le sem hunytam a szemem, fél oranként felsir, igy ott maradtam az agya mellett allva, és fogtam a fejét meg a labat a kezemben. Probaltam ringatni is.... reggelre a labam nagyon bedagadt...iszonyu gyötrelmes éjszaka volt!
2009. julius 7.
Reggel a müszakvaltassal mindekt is megszabaditanak a zsinoroktol, kanültöl és végre a karomba vehetem....megakarjak fürdetni, de nem engedem, majd én! Tudom, hogy most ez hianyzik neki a legkevésbé, de legalabb én ugy csinalom, hogy ne üvöltsön. Majd az ölembe veszem és elringatom, dudoltam neki és megnyugodott, elaludt.
Kora délelött lepakoltak minket a "végleges" szobaba, ahol nem voltunk egyedül, egy arab csalad szintén 13 honapos gyermeke feküdt mellettünk. En ragaszkodtam, hogy David ne a racsos agyban, hanem mellettem legyen, igy egész nap ott feküdtem mellette az agyon és aludtunk, több kevesebb sikerrel. Ha felébredt sirt, sokat és lathatoan fajdalmai voltak. Meg persze minden mas ami körülötte volt....hanyt és laza is volt....nem evett, nem ivott, csak a cici kellett neki. Mikor sirt és mondtam neki, semmi baj picurkam, kell cici? Örömmel mondta " titi"...és varta az ismerös melegséget, puhasagot és ficsi tejcsikét...
Folyt. köv. csak most nagyon faradt vagyok....egyébként minden a legnagyobb rendben, Daviddal probalunk ujra a hétkoznapokba razodni...