Otthon voltunk, rövid volt, de mint mindig nagyon jo. Mindketten imadtuk a nagy havat...tudom az otthoniaknak igencsak elege van a télböl...de én mar legalabb 5 éve nem lattam igazi nagy havat.
David négy napig a nagyszülökkel, nagynénivel, unokatesokkal volt, mig jomagam Pest utcait rottam egy orosz lannyal, akit Parizsbol ismerek. (David révén, mivel a kisfia Timothé hasonkoru az enyémmel. )
Nagyon nehéz volt az a négy nap...azaz négy éjszaka...rettenetesen szenvedtem David nélkül. Folyamatosan az agyamban volt, és többször telefonaltam haza, hogy éppen mit csinal. Persze jo helyen volt!!!! Egyszer sem emlegetett!!! Mikor meglatott és csak a döbbenet volt lathato az arcan, de ennyit mondott "traktor"...mivel a papi autojat igy nevezi...tudta, hogy azzal érkeztem! (Egyébként mindene a kormanykerék, az auto, a kerék ....)
Aztan este mikor mar faradt volt sokat sirt, szerintem akkor jött ki rajta a hianyom... onnantol fogva akarhanyszor kiléptem a hazbol üvöltve tiltakozott.
Szoval otthon betöltötte a 20. honapot!!!!! Hihetetlen.... mar 20 honapja itt van közöttünk, és imadnivalo és rengeteg szeretetet ad, örömöt.
Levagtam a hajat, almaban, mert mar hatalmas volt! Besegitett tesom is. Az egyik felét a déli sziesta közben, a masik felét pedig az esti alvaskor.
Es megallapithatom, hogy ez nagyon jol szuperal!! A körömvagast is hasonloképpen fogom megoldani, mert nalunk ez hatalmas csata minden vasarnap...
Ja...igen....! Epp ma 3 éve, hogy a papa megkérte a kezem :-)