Ma épp 22 hónapos a David, szépen beszél mar, nagyon sok szokincse van. Igényli, hogy olvassunk, hogy rajzoljunk, hogy gyurmazzunk. Még nem szobatiszta, csak lecsücsül a bilire, de semmi, azt is csak par pillanatra.
Viszont mar szépen egyedül eszik minden segitség nélkül legyen szo levesröl, vagy darabos ételröl. A joghurtot egyedül felbontja.
Legviccesebb szavaibol csak egy jut eszembe:
-éméke- mégegyszerLegjobban megmaradt pillanatom:
-fözök, sietek, és nem igazan foglalkozom vele, ö meg a labamnal serte-pertél, hogy "anya-anya", egyre jobban mondogatva, anya-anya...nem figyelek oda, csak csinalom a dolgom. Erre ö: "Dabid....puszi..!-természetesen letettem mindent a kezemböl és felemeltem, puszit adni neki!