Akar hova indulunk, legyen az egy egyszerü séta, soha nem tudunk idöben elindulni. Tuti, hogy épp indulas elött kakil be, mar a cipö, kabat, sapka rajta, és én a cipömet huzom eszeveszett sebességgel!
Tuti, hogy mikor loholva leveszem rola a cipöt, akkor kezd el makacsul ide-oda ficankolni a kezemben, tuti hogy akkor kezd el bohockodni....le a nadrag, gyorsan popsitörlés, egyebek....ujfent egy pelus, majd visszagombol a body, hopp, fel a nadrag!! GYerünk!!!!!
Akkor mikor elindulnank kergetem a lakasban! "Gyere!!! Huzzuk mar fel a cipöt"...inkabb elszalad a lakas masik sarkaba.
Tuti, hogy a babakocsi helyett a traktorjat akarja hozni, akkor még arrol is le kell beszélni..., tuti, hogy aztan a fél uton én cipelem a vallamon a traktort is meg a gyereket is!
Tuti, hogy a babakocsi helyett sétalni van kedve, mikor sietünk!Tuti, hogy amikor felöltöztetem, pelusellenörzés utan a nadragjarol épp akkor szakad le a gomb...(ez történt ma épp...)
Persze mindezt édes mosolyaval teszi, és közben azt mondogatja "Szivem"(....igy szoktam szolitani....) na, akkor kérdem ki morfondirozna még azon, hogy elkésünk?
Ja, és jelen pillanatban épp alszik, de mar 10 perce egy foglalkozason kéne lennünk!
Tuti akkor nem alszik el idöben délutan, amikor ébredés utan programunk lenne. Tuti, hogy akkor fog a legtöbbet aludni, igy természetesen le kell hogy mondjam a délutani programot....