Tegnap utaztak vissza a nővéremék. Végre hozzá tudok jutni a laptopomhoz :-) Dávid nagyon jól érezte magát a gyerekekkel. Rengeteget tanult tőlük. Énekel sokat és sok magyar szóval bővült a szókincse. Szinte minden szavamat utánozza, olyan, mint egy papagáj. Reggel ha felébred szinte minden alkalommal kéri, hogy tegyem be neki a teletubbie-kat. Nagy rajongója lett. Tesóm hozott Dörmi kalandjait annak meg a zenéjét énekli egyfolytában.
Csak magyarul néz tévét, úgy vagyok vele, hogy francia közegben, főleg ha bekerül a bölcsibe is nagyon sokszor csak a franciát fogja hallani. Így míg tudom "befolyásolni" a két nyelv közti dominanciát, inkább magyart tanuljon egy kicsit, talán később ha nem is akar majd magyarul megszólalni, de legyen meg benne ösztönösen.
Másfelől azért voltam ilyen csendben, mert van egy nagy változás az életünkben, amit még önmagamnak is fel kellett dolgoznom, mivel nem várt eseményről beszélek.
Dávidnak kistestvére lesz, aki február elején fog megérkezni.
Gondolni sem mertem volna, hogy terhes vagyok, hiszen előzőleg orvosi segítséggel estem teherbe.....a nővérem mondta, hogy "Katus, vegyél már egy terhességi tesztet mert tuti, hogy baba van a pocakodban!" És valóban így lett.
Aki régóta olvas, az tudja, hogy Dávidnál gondok voltak, már a szülés után közvetlen és emiatt teljesen pánikba estem, hogy ugyanezt át kell majd éljem....nem akarok még egy ekkora lelki terhet a vállamra venni.
Természetesen most végre tapasztalattal a zsebemben akartam szülészetet választani, de nem sok reményem van, mert a "legjobb" helyeken februárra már telítettek. Így végül is marad az a kórház, ahol a Dávid született. Azt olvastam egy fórumon, hogy a legjobb kórházban már a 8 hetes kismama nem kapott helyet...akkor én a 12 hetes terhességemmel nem sok mindent remélhetek.
Semmi tünete a terhességemnek, semmi hányinger, semmi rosszullét. Nagyon jól bírom. Ennek végtelenül örülök, mert Dáviddal gyomorégéstől kezdve a reggeli hányásig minden volt egészen a 8. hónapig. Most egyenlőre az étvágyam egy 100 kilós emberével egyenlő...és az alvási szükségletem pár órával meghosszabbodott.
Csak magyarul néz tévét, úgy vagyok vele, hogy francia közegben, főleg ha bekerül a bölcsibe is nagyon sokszor csak a franciát fogja hallani. Így míg tudom "befolyásolni" a két nyelv közti dominanciát, inkább magyart tanuljon egy kicsit, talán később ha nem is akar majd magyarul megszólalni, de legyen meg benne ösztönösen.
Másfelől azért voltam ilyen csendben, mert van egy nagy változás az életünkben, amit még önmagamnak is fel kellett dolgoznom, mivel nem várt eseményről beszélek.
Dávidnak kistestvére lesz, aki február elején fog megérkezni.
Gondolni sem mertem volna, hogy terhes vagyok, hiszen előzőleg orvosi segítséggel estem teherbe.....a nővérem mondta, hogy "Katus, vegyél már egy terhességi tesztet mert tuti, hogy baba van a pocakodban!" És valóban így lett.
Aki régóta olvas, az tudja, hogy Dávidnál gondok voltak, már a szülés után közvetlen és emiatt teljesen pánikba estem, hogy ugyanezt át kell majd éljem....nem akarok még egy ekkora lelki terhet a vállamra venni.
Természetesen most végre tapasztalattal a zsebemben akartam szülészetet választani, de nem sok reményem van, mert a "legjobb" helyeken februárra már telítettek. Így végül is marad az a kórház, ahol a Dávid született. Azt olvastam egy fórumon, hogy a legjobb kórházban már a 8 hetes kismama nem kapott helyet...akkor én a 12 hetes terhességemmel nem sok mindent remélhetek.
Semmi tünete a terhességemnek, semmi hányinger, semmi rosszullét. Nagyon jól bírom. Ennek végtelenül örülök, mert Dáviddal gyomorégéstől kezdve a reggeli hányásig minden volt egészen a 8. hónapig. Most egyenlőre az étvágyam egy 100 kilós emberével egyenlő...és az alvási szükségletem pár órával meghosszabbodott.