Túl vagyunk az első testvérféltékenységen, pár napos nemalváson, betegeskedésen, nevetésen, síráson. Eljutottunk oda, hogy Dávid nagyon kedves a kistesóval. Puszit ad neki, ölelgeti és tologatná a babakocsival.Egygyerekes anyaként míg Márk a pocakomban volt, nagyon sokat olvastam a testvérviszonyról, a nagyobbik féltékenységéről, arról hogy mindezt hogyan kell majd kezelni ha eljön a nagy találkozás...
Bármennyire is fel akartam készíteni a baba érkezéséről nagyobbik gyermekemet, azt hiszem addig a percig nem esett le neki mivel jár, míg anya meg nem fogta kezébe az ordító valamit. amit innentől kezdve kistesónak neveznek és végül ez nem anya hatalmas hordó hasa... anya pelenkázza és szoptatja. Gyermekem fájdalmas, könnyektől nedves arcát nézve nehezen tudtam megtalálni a középutat a szoptatás és a vígasztalás között. Nem is tudom melyik ordított a legjobban az éhes vagy a féltékeny. Bármennyire okos is az ember az elsőszülöttnek ezen túl kell esni. Idő kell és türelem, sok odafigyelés a nagyra, ami szinte lehetetlen a folyamatos szoptatás, büfiztetés és tisztábatevés mellett. Olyan ügyes stratégiát állítottam fel, amit most utólag megmosolygok magamban. Mivel a szülés után elég hamar regenerálódtam, lassan 4 hét után tényleg semmi fájdalmat nem érzek, ellenben Dáviddal ez nem így volt. Gondoltam majd én kimegyek vele a játszótérre, elmegyek érte a bölcsibe és néha bevásárolni is ... az első ilyen futkosós nap után kidőltem és belázasodtam. Tanácsos tényleg odafigyelni és alaposan kipihenni magunkat az 5 hét alatt.
Jelenleg képtelen vagyok a nagyobb gyermekemmel minőségi időt tölteni miután a pici minden percemet elveszi... nagy szerencsém, hogy anyukám velünk van!!
Egyedül az esti elalvás maradt meg kettőnknek, olvasok neki, énekelek és összebújunk.
A lelkiismeretfurdalás és a kétségbeesés egyenlőre úrrá van rajtam. Ha anyukám elmegy hogyan fogom csinálni, hogy mindkét gyerekre az igényüknek megfelelő időt szenteljek? Mások hogyan csinálják?? Két, három vagy több gyerekkel?