Márk születése előtt már készültem a nemalvásra... de ezt az ember soha nem tudja előre kipihenni...
Mikor megérkezett a második gyermekem, olyan boldog voltam, mert éjszaka egyszer ébredt fel, napközben is 4 óránként evett... aztán telt múlt az idő és a kis huncut fel fel ébred, jelenleg ott tartunk, hogy minden 3 órában eszik...éjszaka is..
Leteszem aludni 9 körül és éjfélkor már jelez...fél négy körül, hatkor és 7-8 óra után már biztosan nem alszik vissza.
Ezzel semmi bajom nem lenne, DE Dávid fiam szintén felébred éjszaka...
Mit lehet két nemalvós gyerekkel tenni?
a- verzió : mosolyogva odamegyek a felébredő gyermekemhez és megvárom míg visszalaszik... ha esetleg felébredni miután észreveszi alattomos kiosonásom a szobából, újra kezdem az egészet...
b- verzió : nem reagálok rá semmit, hanem megpróbálok az ordítás, üvöltés ellenére higgadtan visszaaludni
c- verzió: odaveszem magamhoz és alszom tovább
Nos, fogalmam sincs mások hogyan csinálják... minden esetre én NAGYON szeretek aludni. Emiatt és még sok ezer nemalvásos éjszaka miatt (ami az alvási szükségletemet erősen növeli) igenis oda veszem a gyereket magam mellé. Ha megszokja, ha nem.
A hálószobában az ágyam mellett le van téve Dávidnak egy matrac és ha felébred akkor oda átjön és alszik tovább. Ennyi!
A kicsi szintén az ágyam mellett karnyújtásnyira van. Szerencsém van Márkkal (ezt többször hangsúlyozom), mert elalszik egyedül az ágyában, ennek ellenére ha reggel nagyon nyugtalan őt is odaveszem magamhoz.
Szegény papa, akinek szinte már nem is jut hely az ágyunkban... néha az irodájában alszik (senki ne értse félre az iroda, nálunk a lakásban egy helységre utal)... de legalább mindenki békésen kipiheni magát...
Kitartást a nemalvós napokhoz!!!!!!!!!!!!!!